Felkerekedtünk hát, Beus és én, hogy egy varázslatos hétvégét töltsünk Bükfürdőn, a 4 csillagos Hotel Caramellben. Mivel 6-ig pót zh-ztam fizikából, így csak 7-kor tudtunk indulni, és fél 12-re értünk oda (Szombathelyen át). Persze busz az már nem volt, úgyhogy a night clubos kidobó fiúk elmagyarázták az utat, igy egy óra séta után fél 1-re odaértünk, ahol már vacsi várt minket a szobánkban. A szoba egyébként nagyon szép volt, igényes és drága bútorokkal, nem lehet rá panasz :)
Másnap már korán felkeltünk, és a svédasztalos reggelit követően (gyönyörű volt az étterem!) ellátogattunk Nagycenkre, Széchenyi István szülővárosába. Itt megnéztük a „kastélyt”, bár inkább csak egy nagy, díszes házból és egy múzeumból állt nagy kerttel, valamint a Széchenyi Mauzóleumot, ahol többek közt maga István sírját is megtekinthettük. Maga a mauzóleum egyébként vicces volt, egy temetőben lévő kis kápolna volt az egész, és ahoz, hogy bejussunk, fel kellett hívni Sanyi bácsit, aki 5 perc után a rozoga kis biciklijével meg is érkezett, és beengedett minket :D A városnézés-séta után jött csak az igazi fun a dologban: lekéstük az utolsó vonatot a múzeumok miatt, így nem értünk volna vissza az ebédre (ami 12-14-ig volt a hotelben). Úgy döntöttünk hát, hogy stopolunk :D
Vagy 10 percig stoppoltunk, mire végre megállt egy autó. Nem is akármilyen, hanem egy VW terepjáró, benne egy fura alakkal… de azért beszálltunk :D Mint kiderült, Essart-nak hívják a tagot, mezopotámiából származik, de most Bécsben él, errefelé van nyaralója (ami nem meglepő, elég volt elnézni a kocsiját…). Mellesleg a Mr. Kebab üzletlánc tulajdonosa, aminek több kajáldája van szerte a világon, szlovákiától koreáig, és Szombathelyen is van egy, illetve nemsoká Bp-n is nyitnak. Az úton végig beszélgettünk, persze németül, egyetemről, az uj kajálda lehetőségeiről bp-n, ilyenek… Szóval Essart elvitt minket az út 2/3-án, ahol a buszmegállóknál kiszálltunk, hogy innentől ha jön busz, azzal, ha nem, hívjuk fel – megadta a számát, felirta egy Mr. Kebab prospektusra, amit tőle kaptunk. Hát nem jött busz :D Felhívtuk hát, és mivel szerencsére a közelben lakott (tulajdonképp kb 50 m-re a megállótól), elsétáltunk hozzá. Ott segítettem neki kicsit bepakolni a kocsiba a kebabos cuccokat (húst, zöldséget stb), majd elvitt minket egészen a hotel bejáratáig. Ott nagy meglepetésünkre elkérte a számom – ha megnyílik a kajálda pesten, felhív :D Szóval nagy spanok lettünk.
A bőséges – és feltehetően k***va drága – ebéd után úgy döntöttünk, a passzív pihenést részesitjük most előnyben: ellátogattunk hát a hotel wellness részlegébe. Itt mindenféle szaunát kiprobáltunk, volt finn és gőz (ez nagyon durva volt), sószauna vagy mi, és valami fura szoba, amiben színes lámpákvilágitottak, és ez valamiért jó nekünk (nem jöttünk rá). Persze voltak medencék, pezsgőfürdő, ezeket is élveztük. Még sose dugtam ezelőtt wellness medencében, hogy körülöttem sokal szaunáznak-fürödnek :D Vacsi után (ami szintén svédasztalos volt) felmentünk a szobánkba, és megittunk vagy 1.5 liter bort, 3 zacsi chipset megettünk, és persze dugtunk jól :) még a fényképező is előkerült :)
Másnap ismét korán keltünk, ugyanis reggeli után el akartunk menni egyet túrázni Írottkőre. Na, ez nem jött össze, mert a recepciós csaj szerint messze van autó nélkül. Ezért inkább kitaláltuk, hogy megnézzük Kőszeget, a Jurisics várat, meg amit még ott találunk. Így is lett: 40 perc vonat után meg is érkeztünk Kőszegre, aminek gyönyörű központja van (ilyet Keszthelyre!). Megnéztünk itt egy hatalmas templomot – épp mise volt, és elbúcsúztattak egy öreg papot, kapott bort meg minden), a főteret, és persze a várat, ami szerintem nem volt nagy szám. Beus szerint se :) Ellenben a vár tövében találtunk egy marcipán múzeumot, és miért ne alapon be is mentünk. Hát ez valami hihetetlen volt! :D Nagyon nagyon sok mese meg volt csinálva marcipánból, de olyan részletesen, hogy az valami fantasztikus. Beus majdnem elalélt (nameg attól is, hogy utána több mint 1000 ft értékben vettünk mindenféle drága marcipános csokit :D ). Ha valami, hát ez aztán megérte a pénzét. Kőszegen még egy érdekes dolog volt, illetve inkább ember: találkoztunk Pál Sándorral. Illetve egyszer csak odajött hozzánk. Mint kiderült, ő egy kőszegi költő, aki állítólag elég híres errefelé, és kaptunk tőle dedikált verses kötetet is, meg fényképezkedtünk. Azt állítja magáról, hogy ő a kőszegi Petőfi. Mindenesetre jó fej volt, bár pénzt azt nem adtunk neki, pedig láthatóan szeretett volna. :D
Amilyen mákunk volt, vsisszaértünk ebédre, ami kicsit furcsa, hiszen már reggel kijelentkeztünk a hotelból – na mind1 :D Még desszertet is ettünk, gesztenyepüré és somlói – jó drága!! Ebéd után csomagostul elbattyogtunk a buszmegállóig, ahonnan egy ügyes trükkel elvitettük magunkat egészen a Bükfürdői gyógyvízhez. Itt megvártuk a 3 órát, mert úgy olcsóbb volt, s betérhettünk a kapukon… még nem tudtuk mi vár ránk. Hát, nem az amire számitottunk… :D A legolcsóbb jegyeket vettük, mondván 3 órát maradunk csak – ez azonban a termál részre nem jogosít. Nem baj, keressünk medencét! Kis variálás és bénázás után, amig a csomagokat a lehető legolcsóbb módon lepakoltuk és átöltözünk, elindultunk medencét keresni. Először egy nagy, büdös gyógyvizet találtunk, tele öreggel. Bár belementünk a vízbe, Beus nem érezte jól magát, így tovább kerestünk. A következő egy hidegebb, de félig kinti medence volt – itt fáztunk. A 3. egy kurvameleg, kurváratele levő kinti medence volt. Ez jó volt, csak zsúvolt és picit koszos… Odáig bénáztunk, hogy végül vettünk kiegészitö jegyet – na ezek a medencék már jobbak voltak, volt örvény, pezsgőfürdő meg miegymás :)
Mivel a termálfürdő 6-kor bezár (s amugy se maradhattunk volna tovább a vonat miatt), elindultunk hát haza, méghozzá rohamtempóban. Minden ki volt számolva percre pontosan, ha 5 percet késünk, már borult volna az egész – szerencsére nem igy lett. A vonatra bár 2-od osztályú jegyet kaptunk, első osztályon kellett utaznunk, mert csak itt volt hely – persze megbüntettek minket :D nem baj, még igy is olcsóbban kijöttünk…. Az úton pedig megirtuk Beus szakkolis cikkét a gazdaságpolitikáról, meg Veres jánosról, aki „véres-en komolyan gondolja” :D (egyébként kiderült, egy vonaton utaztunk Adrival, csak nem találkoztunk)
Összességében kurvajó volt, iszonyat jól éreztük magunkat. És hogy igyen volt, az csak tetézte a dolgot :)